A légtartályok Lengyelországban
A kiváló fekvés, a költséghatékony munkaerő és a jól fejlett ellátási lánc miatt Lengyelország az EU gyártási melegpontjává vált. A kis ipari levegőtartályok (beleértve a sűrített levegős tartályokat és ipari gáztartályokat/dewarokat) fejlesztése szorosan összefügg az ország politikai és gazdasági rendszerével.
1. Szocialista időszak (Második Világháború végétől 1989-ig)
Lengyelország egy nehézipari rendszert hozott létre szovjet modell alapján. A sűrített levegő és az ipari gázok (például oxigén és acetilén) elengedhetetlenek voltak az acéliparban, gépgyártásban és hajóépítésben. A levegőtartályok tervezési és gyártási szabványai a szovjet GOST szabványokhoz igazodtak. A levegőtartályok (különösen a sűrített levegős tartályok) túlnyomórészt szénacél , erős és tömör, csak alapvető biztonsági szabványokkal és alacsony szintű automatizálással. Az ipari gázokat elsősorban állami gyártók állították elő, és szovjet szabványoknak megfelelő acél nyomástartó edényekben szállították és tárolták. A gáztároló felszereléseket és a gázokat tervszerűen osztották ki, elsősorban a kulcsfontosságú állami vállalatok számára. Kis magánvállalkozások vagy műhelyek számára nehéz volt hozzájutni ezekhez. A kompresszortartály-gyártás néhány állami vállalat kezében koncentrálódott, ami szűk termékkínálatot, csekély külső versenyt és lassú technológiai fejlődést eredményezett. légtartály gyárak, ami szűk termékválasztékot, alig volt külső verseny, és lassú technológiai fejlődést eredményezett.
2. 1990-es évek – 2004
A piac megnyitása előrevitte a fejlett nyugat-európai technológiákat és termékeket, az állami vállalatok magánvállalatokká váltak, számos új kis- és középvállalkozás jelent meg. Mindez felért egy iramú keresletnövekedéssel az ipari gázok és kompresszorok iránt. Nyugat-európai márkák, például német és olasz eredetű kompresszorok, valamint nyomástartó edények gyorsan behatoltak a lengyel piacra. Ezek a nyomástartó edények megfeleltek az EU Nyomástartó Berendezések Irányelvének, így biztonságosabbak és hatékonyabbak voltak. A lengyel nyomástartó tartálygyártók jelentős hatást éreztek. A túlélés érdekében elkezdték alkalmazni a nyugat-európai szabványokat, fejlesztették gyártási folyamataikat, alacsony költségű piacon próbáltak érvényesülni, vagy nyugat-európai márkák OEM-gyártóivá váltak. Ezen időszak alatt a lengyel gyárak régi, szovjet gyártmányú nyomástartó edényeket és teljesen új, nyugat-európai kompresszorokat használtak.
3. 2004 óta
Lengyelország csatlakozott az EU-hoz, ami azt jelenti, hogy Lengyelországnak teljes mértékben át kell vennie az uniós szabályozásokat, beleértve a Nyomástartó Berendezések Irányelvét is. Ez jelentősen emeli a légkamrák biztonsági és minőségi szintjét a lengyel piacon. A lengyel légkamra-gyártóknak szigorúan be kell tartaniuk a CE tanúsítási előírásokat. Az alacsonyabb munkaerőköltségek és a javuló minőség következtében a lengyel légkamra-gyártás versenyképessége visszaállt. Számos lengyel légkamra-gyártó nemcsak a belföldi piacot látja el, hanem minőségi sűrített levegő tárolótartályokat exportál Nyugat-Európába is. Lengyelország Közép- és Kelet-Európa egyik fő ipari légkamra-gyártási központjává vált. Egyre több légkamra-gyártó vállalat használ rozsdamentes acél a légtartályokhoz. A piac nyilvánvalóan szegmentált, például az acéltartályokat olajmentes sűrített levegőhöz kifejezetten az élelmiszer- és gyógyszeripar számára tervezték, míg a kémiai ipar számára korrózióálló légtartályok készülnek. A gázellátási lehetőségek is egyre rugalmasabbakká válnak. Emellett a kisebb folyékony nitrogén/folyékony argon tartályok egyre népszerűbbek lengyelországi kis- és középvállalkozások körében.
Ma már lengyel gyártmányú légtartályokat láthatunk minden modern lengyel gyáregységben. Ezek megfelelnek az EU leghatározottabb szabványainak, és okos érzékelőkkel is felszerelhetők, ami világosan mutatja az ipar mély átalakulását az elmúlt három évtizedben Lengyelországban.
