A francia légtartály-ipar fejlődése
A francia ipari légeltároló Tank fejlődése szorosan összefügg az ipari hajtástechnológia fejlődésével.
A 19. század közepén a francia gyárak elsősorban gőzgépekre támaszkodtak az energiaellátásukban, ám a gőzátvitel nagy veszteséggel, alacsony hatásfokkal járt, és hosszú távolságokon gyakorlatilag alkalmatlannak bizonyult. A sűrített levegő új energiaátviteli forma kialakulásához vezetett. Biztonságosabb volt a gőznél (nem fenyegetett robbanásveszély), és rugalmasabb is (különféle eszközöket lehetett vele működtetni csöveken keresztül), így jelentős előnyökkel rendelkezett a bányászatban, alagútépítésben (például a híres Alpok alatti alagútprojekt során) és a korai gépgyártásban. Ekkoriban a légcsövek elengedhetetlen puffer- és energiatároló elemek voltak a sűrített levegő rendszerekben. A légcsövek inkább nehézgépgyártás részét képezték, és a légsűrítő gyártók vagy nagyobb mérnöki vállalatok egyedi tervek alapján, projektspecifikusan készítették őket.
A 20. századtól kezdve az elektromos hajtás az ipar fő irányvonala lett. Elterjedtek az elektromotorral működő kis légsűrítők, és a sűrített levegő alkalmazása szinte minden gyártóüzemben elterjedt. Az ívhegesztés felváltotta a kivarrást, ami hatékonyabbá, biztonságosabbá és olcsóbbá tette a sűrített levegőtárolók gyártását. A acél minőségének javulása lehetővé tette vékonyabb, könnyebb, de nagyobb nyomásbírású tartályok előállítását. A levegőtárolókat egyre inkább szabványosították, a teljesen egyedi gyártás helyett. A levegőtároló-gyártók különböző térfogatú és nyomásértékű szabványos tárolók gyártásába kezdtek, hogy különböző gyári igényeket is kielégítsenek. Egyes vállalatok kizárólag nyomástartó edények (beleértve a sűrített levegőtárolókat) gyártására specializálódtak, nem csupán a légsűrítők tartozékaiként.
A második világháború után a CAD lehetővé tette a légtartályok szerkezeti kialakításának optimalizálását, csökkentve az anyagfelhasználást, miközben biztosította a biztonságot. Az automatizált hegesztés és a rombolásmentes vizsgálatok (például röntgen- és ultrahangvizsgálat) szabványos folyamatokká váltak, jelentősen javítva a légtartály minőséget és az egységességet. A belső és külső korrózióvédelmi bevonatok (például epoxi gyanta és cinkbevonat) meghosszabbítják a légtartályok élettartamát. A kisebb műhelyek elveszítették a versenyt, a francia légtartálygyártók energiatakarékosságra, megbízhatóságra és a PED 97/23/EK biztonsági szabványoknak való megfelelésre kezdtek helyezni hangsúlyt. A francia gyártóknak biztosítaniuk kell, hogy légtartályaik viseljék a CE jelölést.
A 21. században növekedtek az energiaárak, erősödött a környezettudatosság, és felvirágzott az Ipar 4.0, valamint az Internet of Things (IoT). Még ha a légkompreszorok maguk nem is fogyasztanak energiát, a sűrített levegő rendszerek kritikus elemei. A légpalackok már nem csupán egyszerű tárolók, hanem a teljes légszállítási rendszer energiahatékonyságának optimalizálására szolgálnak. A légkompreszorok megfelelő konfigurálása és méretezése elengedhetetlen a rendszer energiatakarékossága szempontjából. Egyre gyakrabban tervezik a légkompreszorokat okos sűrített levegőállomások részeként. Ezek érzékelőket is integrálhatnak a nyomás, hőmérséklet és egyéb adatok figyelésére, majd az interneten keresztül felküldhetik ezeket az adatokat felhőalapú platformokra előrejelző karbantartás és energia-menedzsment céljából. Az ügyfelek már nem csupán a kezdeti beszerzési költségre koncentrálnak; megbízhatóságra, energiahatékonyságra és alacsony karbantartási költségekre helyezik a hangsúlyt. A franciaországi legtöbb prémium minőségű légpalackgyártót már nagy multinacionális vállalatok, mint például az Ingersoll Rand, Gardner Denver és Kobelco stb. vásárolták fel. Ezek a csoportok gyártóüzemekkel vagy kutatási-fejlesztési központokkal rendelkeznek Franciaországban, ahol francia mérnöki technológiát és szigorú minőségi szabványokat alkalmazva szolgálják ki a európai és globális piacokat.
